2014. április 9., szerda

Aliens Vs Predator: Rebirth 1.rész

Destromo

Az egyesült Rendszerek hadseregének orvosi kutató űrhajója

Állandó személyzet: 85 sorállományú katona és 16 tudományos tiszt.


A kutatóállomáson újabb tesztek folytak... az idegenek DNS-ébe emberit fecskendeztek remélve, hogy később majd engedelmes lényekké válhassanak és bevethessék őket a gyógyszerészet és a biofegyverek piacán egyaránt.

Az eddig tesztelt alanyok vagy kimúltak, vagy annyira okosak lettek, hogy folyamatosan megpróbáltak kiszökni, emberek tucatjainak halálát okozva, így kénytelenek voltak egymás után likvidálni őket... kivéve egyet. Őt elzárva tartják Dr. Wren laborjának egyik eldugott részében.

Hajnal volt.... a szolgálatban lévő katonákon kívül a személyzet minden tagja éppen az igazak álmát aludta, csupán a laborok celláiban lévő idegenek mozdultak meg néha, hogy kinyújtóztassák végtagjaikat vagy hogy kényelmesebb helyzetben feküdhessenek tovább. Némelyikük csak összekuporodva ült a cellájában és morgott egyet vagy felszisszent, mielőtt visszaaludt volna.

Wren laborjában azonban az idegen nem tudott nyugodni. Ereiben száguldott a vére, idegei pattanásig feszültek és képtelen volt elviselni a vele egy légtérben lévő primitívebb társát, aki békésen pihent a helyiség padlóján. Minden bizonnyal azon gondolkodott, hogyan iktathatná ki a másikat és szökhetne meg úgy, hogy embereket is gyilkolhasson.

Eközben Dr. Connor álmából riadt fel, amiben a gyermek, akit a szíve alatt hord, kitört a méhéből, majd kifejlett példányként rátámadt. Szinte gondolkodás nélkül átment a szobájából nyíló laborba, ahol egy idegen királynő és néhány másik is volt bezárva az ottani cellákba. Ahogy a királynőhöz ért, az azonnal felült és türelmesen várta, hogy végre kinyithassa az ajtót és beléphessen, de nem azért, hogy megölje, ugyanis az ő véréből született és csak neki engedelmeskedett és csak vele volt annyira gyengéd.

A nő a sírás határán volt, hiszen egyik férje sem volt vele, sőt, egyik katonája sem és Bishop-nak is dolga volt, ráadásul szívesebben ment be "gyermekéhez", aki csak arra várt, hogy ez megtörténjen. Furcsa mód semmit sem kellett mondania ahhoz, hogy a lény magához ölelje és végig szorította magához, míg végre le nem nyugodott. A hosszú ideig tartó sírás után annyira legyengült, hogy ereje sem maradt visszamenni a szobájába, inkább csak hagyta, hogy a lény kényelembe helyezze és hagyta, hogy elnyomja az álom.

Ismét azokat a nyomasztó képeket látta maga előtt, mint nemsokkal azelőtt, de itt már emberek is voltak. A falakon és a padlón vér, halálsikolyok a levegőben és katonákat látott futni, akik megvédték az idegen lénytől. Aztán egy újabb jelenet játszódott le előtte, amiben Wren laborjában lévő idegen lény szép lassan kivégzi a vele egy cellában lévőt, majd kivár, míg savas vére szétmarja a padlót, hogy utána könnyű szerrel meglóghasson.

Amint felriadt, a riasztó máris megszólalt.

Figyelem, figyelem! Biztonsági Riadó! Rendkívüli esemény a 15. szinten!

Az említett helyre néhány katona hatolt be, akik a szétolvadt idegen tetemét vizslatták, és a sav által kimart padlón lévő lyukat, amely hatalmas volt, és úgy tátongott ott, mintha a pokol egyik bugyrába vezetne. Egyikük remegve hajolt felé, nem is sejtve a rájuk leselkedő veszélyt. A fagyasztott nitrogén aktiváló gombját a lény egyik ujjával megnyomta, megölve a katonát és a többieket is megsebesítette.

Azonnali evakuálás. A riadó nem gyakorlat! 

A hajó parancsnoka a katonákat és a tudományos tiszteket kezdte el a mentőkabinokba terelni, hogy biztonságba juttathassa őket az elszabadult idegenektől.

Figyelem, figyelem! Fördönkívüli életforma jelenléte észlelhető a következő szinteken: 21-es, 23-as, 27-es, 14-es, 38-as, 39-es. Azonnali evakuálás! Foglalják el helyüket a mentőkabinokban. Ez a riadó nem gyakorlat! Köszönjük az együttműködést.

Amint Connor végighallgatta a riasztást, azonnal cselekedni kezdett. Az összes általa érintett lényt elkezdte mentőkabinokba terelni, amik az Lv 427-en lévő telepesek területére érkeznek majd, de volt egy kis bökkenő, ugyanis néhány nappal ezelőtt jelentették, hogy egy idegen hajót találtak néhány 100 km-rel távolabb és néhány órája teljesen megszűnt a kapcsolat az ottaniakkal. Nem volt ideje gondolkozni, mert a primitív lények, amik nem hozzá tartoztak, elindultak, hogy áldozatokat szedjenek.

Figyelem! A riadó nem gyakorlat! Azonnali kiűrítés! Foglalják el helyüket a mentőkabinokban!

Ahogy szinte mindegyik "utódját" a királynővel együtt megmenekítette, kezdett megnyugodni és a kapitányhoz ment, hogy segíthessen neki, de három idegen, az eredeti generációból közelített feléjük. Tudta, hogy az emberek előtt nem fordulhat ellenük, ezért hátrálni kezdett, miközben intett nekik, hogy indítsák el a mentőkabint. A tiszt olyan gyorsan csatlakozott a mentőkabinban lévőkhöz, majd meglátta a kapitány halálra vált arcát, amint a háta mögé néz, és megérezte a mögötte settenkedő idegent.

Nagyot nyelt és várta a hatást és a lény egyre csak közelített, de csak addig, hogy benyomja a mentőkabint kilövő szerkezet indítópaneljét, aztán megállt, mintha tartott volna valamitől. A következő pillanatban megfordult és csak bámulni tudta a dögöt, akiben felismerte a sajátját és már csak a velük szemben közeledő trióra koncentrált.

- Jöjjön ide! - kiáltott a kapitánynak.

- Maga megőrült? Tisztában van vele mi van a háta mögött?

- Ne aggódjon. Nem harap, amíg nem kérem rá. - próbálta nyugtatni, de ő nem hallgatott rá. - Válasszon: vagy ők a háta mögött, vagy ő, aki megóvja míg mellettem van.

A férfi mögött egyre közeledő ordítások csendültek fel, jelezve, hogy a dögök egyre hamarabb elérik céljukat, de a hangok helyzete néhány pillanat múlva megváltozott. Gondolkodás nélkül elindult a mögötte lévő idegennel, és megragadtatta vele a férfit, majd olyan gyorsan ahogyan csak tudtak, visszamentek a laborjába, ahol még néhány várakozott rájuk. 

A kapitány megijedt és a félelem annyira erőt vett rajta, hogy még egy sima Alien is megölhette volna anélkül, hogy tiltakozott vagy menekült volna. Nem sokra rá, egy túlvilági ordítás hallatszott az ajtón túlról és valami hatalmas erővel kezdte el püfölni a falat. Gondolkodás nélkül rohanni kezdtek a másik ajtó felé, ami a hajó belsejébe vezet, amit már kétségkívül elfoglaltak az idegenek. Ahogy kiértek a folyosóra, a következőt hallották:

 Figyelem! Folytassák az evakuálást! Polgári személyek tartózkodnak a H szektorban. Figyelmeztetés! Szükségessé vált az állomás teljes evakuálása!

A folyosók teljesen kihaltak és nehéz csend ült rajtuk. Az egész egy átkozott szellemhajóra emlékeztetett, amit megszálltak a kegyetlen rémek és csak arra vártak, hogy megöljék őket. Lassan haladtak a következő biztonságos helyiségig, de mielőtt odaérhettek volna, Connor megtorpant és kiekeredtek a szemei a váratlan helyzettől . - Úristen. - suttogta, miután megállt.