Próbálta kitalálni honnan jöhetett az ordítás, de nem tudta, mert minden visszhangzott tőle. Az egyik elágazásnál jártak, amikor összeakadtak egy új lénnyel. Ilyet még nem látott. Predalien beütése volt, de mégis más volt. A többi Alien-t Winter szép lassan lelőtte, ő pedig farkasszemet nézett az új jövevénnyel. Alig húsz méterre voltak egymástól, de nem mozdultak meg. A fegyverek ropogása abbamaradt és Winter megragadta, hogy indulhassanak.
- Gyere, indulnunk kell! - próbálta a férfi magához téríteni. - Ez meg mi a szar? - kérdezte, miután észrevette a lényt.
- A mellettünk lévő folyosó tiszta. - mondta a férfinek.
- Nélküled nem megyek!
- Ha megmozdulok, akkor végünk! - rá sem nézett, mert azzal is előrehozhatta a támadást. Finoman végigsimított a hasán és érezte a benne lévő életet. A szívverése egyenletes volt. Ekkor döbbent rá valamire, de nem volt ideje felfogni, mert a dög támadott.
- Itt Winter! - ordította a tizedes a rádióba. - Erősítésre van szükségünk!
Felhúzta a lábát, amikor a lény a falnak nyomta és kereste a pillanatot, amikor lelökhette magáról. Ellensége lefogta az egyik kezét, míg a másikkal a torkánál tartotta, hogy ne ejthessen rajta sebet. Feljebb nyomta a dög fejét és lenézett kettejük közé. A lábai között volt annyi hely, hogy hosszú farkát kényelmesen kiengedhesse és azzal a lendülettel bele is vágta ellenségébe. A dög sikítozott és morgott, míg egyre erősebben szúrta belé, de nem tágított tőle. Végül nem takargatott semmit és a tüskéit is kiengedte minden lehetséges testrészéből egy mély és túlvilági ordítás közepette. Iszonyú sipítozás kerekedett.
Lépteket hallott, de nem akart velük foglalkozni. Nem mesze tőle elhalkultak. - Jan! - hallotta meg férje hangját és feljebb tolta a dögöt, hogy kilőhessen belőle egy darabot.
A farkát is visszahúzta, de Kaszás nem lőtt. Közvetlenül mellette egy újabb Alien jelent meg, de nem őt, hanem az ismeretlen dögöt támadta meg és húzta le róla. Csak állt a falnak dőlve és bámulta az új lényt. Ekkor ismerte fel az ottani elsőszülött Alien-ét, akinek szintén olyan jelei voltak, mint Thor-nak, csak világos zöldes és a bőrének is olyan beütése volt. Kaszáshoz csatlakozott néhány katona és vállvetve lőtték ki a rájuk támadó újabb idegeneket. Az impulzus gépkarabélyok jellegzetes hangja messzire el hallatszódhatott, mert a sajátjai közül kettő is feltűnt, hogy segíthessenek nekik. Erőt vett magán és beállt a lény mögé, aki a másik fiával volt elfoglalva. A dög morogva fordult felé, ezzel hátat fordítva a másiknak, aki hamar megoldotta a helyzetet. Lefogta hátulról, ő pedig hosszú karmaival tépkedni kezdte a húsát.
Szinte tudta, hogy megpróbálja bevetni a farkát és már készült rá, amikor valaki elkapta a farkát és akkor meglepetten nézett hátra. Újabb segítsége nem más volt, mint a legelső fia, aki egy pillanat alatt tépte le a tőr végződést és utána húzta el az ellenségtől tisztes távolságba. Másik fia ösztöneinek engedelmeskedve tépte szét a támadót, de arra nem készült fel, amit azután láttak. A valódi bőr és hússzövetek alatt fémvázat találtak és a koponyából is egy apró chipet szedtek ki. A vére is más színű volt és savnak semmi nyoma nem volt benne.
- Ez meg mi a szar? - kérdezte Kaszás.
Fia elengedte és akkor alaposan megvizsgálta a teremtményt. - Ez egy kiborg! - adta meg a választ, mire a körülötte lévők megborzongtak.
- Ki akar magának egy ilyet? - tette fel a kérdést az egyik katona.
Ottani fia sziszegni és morogni kezdett, amire nagyot sóhajtott. - Bassza meg! - morogta Kaszás.
- Francba! - hallotta meg a közelből Raizoo hangját.
- Mi az?
Ránézett a katonára, majd a férjeire. - Több százan vannak és írtják az élőket! - ököllel a falba vágott. - Közülünk is megöltek párat. - Felkapta az egyik darabját a robotnak és cipelni kezdte. - Bár lennének itt Predatorok! - Sóhajtotta. - Örülnék a segítségnek! - A lény ismét sziszegett és ő megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Legalább egy kívánságom teljesült!
Az egyik újonc folyamatosan kérdezősködött, de nem válaszolt neki és Kaszás elintézte helyette. Ahogy visszaértek a többiekhez, valami nem stimmelt. Túlságosan is nagy volt a csend és az ajtó is zárva volt. A Predatorokra jellemző furcsa szortyogást hallott meg és hamarosan léptek közeledtek felé. Úgy tett, mintha az ajtóval babrált volna, de amikor a láthatatlan alak odaért mellé, hozzávágta a kiborg tetemét és készült a harcra. Hirtelen a méhében rejtőző lény magához tért és próbálta átvágni magát, hogy megszülethessen. A legközelebbi szervíz aknában eltűnt és keresett egy helyet, ahol nyugodtan megszülhette a kivételes lényt. A többiek alatti szinten találta meg, így a lényeinek hála biztonságban volt.
Fogait összeszorítva tolta le a nadrágját a bugyijával együtt a térdéig, combjait szétnyitotta és egy hatalmas ordítás kíséretében nyomni kezdett. A hangját két lénye is meghallotta. Néhány pillanattal később valaki feljebb emelte és megragadta a kezeit, miközben pihegett két nyomás között. Végre elszánta magát, hogy egy hatalmas nyomással megszülje a lényt és ebben a fájdalomcsillapítók segítségére is számított. Korábban beadott adagja hatni kezdett, de nem adhatta fel. Összszedte magát és minden erejét bevetve kinyomta magából a lényt. Zihálva zuhant vissza a neki segítő valaminek a ölébe és kikerekedtek a szemei, amikor a zöldes beütésű bőr csillant meg a fekete kezeken, amiket szorongatott. Félve nézett fel, de a lény nem bántotta. Segítséggel felült és elkezdte kibontani a nyálkából az újszülöttet, aki rá hasonlított eredeti alakjában.
Az újszülött először beledőlt az érintésébe, majd visítva elszaladt tőle. Először nem értette miért, aztán meglátta a felettük lévő alagútban a rájuk leső ellenséges idegent. Morogni és sziszegni kezdett, mire az öve megragadta és elhúzta onnan. Egy furcsa helyiségben találta magát, ami a többiekhez vezetett. Leharcoltan, fáradtan és véresen evickélt át társaihoz és azonnal belezuhant Kaszás karjaiba. Kellett egy kis idő, míg valamennyire vissza tudta nyerni az erejét és enni kezdett. Férje karjaiban ekindultak valamerre es mivel Alien-jei figyeltek, nyugodtan megadhatta magát. Mikor magához tért, egy zuhanyzóban találta magát, de valami nem stimmelt. A korábbi szülési fájdalom ismét a hatalmába kerítette és nem tehetett ellene semmit. Fogait összeszorítva ismét nyomni kezdett és ezúttal sokkal könnyebben ment neki. Kaszás és Raizo azonnal a segítségére siettek és megszülte a másik lényt is. A lényei feszülten figyeltek, ő pedig a rátekeredő fiával lassan lezuhanyozott.
Kicsit meglepte, hogy a második nem menekült el tőle, még akkor sem, amikor veszélyt érzékelt. Anyai ösztönei a felszínre törtek és a kis lény igényelte is törődést. Elmosolyodott, amikor Kaszás és Raizo közeledésére is szinte dorombolva reagált. Lassan indulhattak és minden szükséges fegyverrel felszerelkezett, mielőtt indultak tovább. A kis Predalien hosszú farkával a derekára kapaszkodott és élvezte a teste melegét. Halkan haladtak es minden neszre figyeltek. Hirtelen megérzett valamit és intett a többieknek, hogy álljanak meg. Rendkívüli aktivitás volt a közelben és mégsem ment oda egyik lény sem, hogy megtámadja őket. Kár volt elkiabálnia magában, mert hamarosan egy eddig ismeretlen ordítás visszhangzott minden irányból, ami nem sejtetett semmi jót. Ösztönei bekapcsoltak és lassan lenézett. Akkor látta meg a rácsokon keresztül alattuk a lényeket. Felettük a szerviz alagutak tetejei kipattantak és Alien kezek nyúltak le értük.
- Kezeket a magasba! - ordította a katonáknak és az idegenjei felhúzták őket.
A semmiből megjelent néhány Predator és irtani kezdték a padló alatti lényeket. Kegyetlen csata volt és egyikükben felismerte első szülött fiát. Átadta Kaszás-nak újszülöttjét és leugrott segíteni nekik. Az ellenséges idegenek sikítva véreztek el, de még így sem élte ki a bosszúját rajtuk. Mikor minden lecsillapodott, zihálva állt a négy Vadász között, akik körbevették. Egyikük megindult felé, de valamelyik mögötte álló rámordult és visszavonulót fújt. Megpördítették a tengelye körül és akkor szemben volt az őt megvédővel. A lény gyengéden cirógatni kezdte és a hasára tette a kezét.
- A...nya. - hortyogta a Predator és akkor már biztos volt benne, hogy nem képzelődött.
- Heg! - Engedett a benne túltengő érzéseinek és megölelte fiát.
Mikor kibontakoztak az ölelésből, a kis Predalien önállósította magát, kiszabadult Kaszás karjaiból és egyenesen ráugrott. A Predatorok először támadó állásba helyezkedtek, majd amikor hosszú farkával átölelte a derekát és majdnem doromboló hangot kiadva hozzábújt, meggondolták magukat. A többiek a szellőző alagútból figyelték, míg ők folytatták útjukat. Egy fegyverraktár féléhez értek, aminek a másik ajtaja mögül fegyverropogás és visítások hallatszottak. Mindenki tárat cserélt a fegyvereiben és fia átnyújtott neki egy plazma vetőt, ami puskává volt alakítva. Nagyot sóhajtott, majd az ajtó kinyílt és belevetették magukat a harcba.
Együtt harcolt a három faj az egyre több ellenséges idegen ellen. Mindhárom harcformának remekül hasznát vette és a lehetőségekhez mérten mikor melyiket tudta használni. Szerencséjére a kis Predalien ösztönösen érezte, mikor hová kell bújnia, hogy ne essen baja. Fiai körbe vették és vállvetve harcoltak megállás nélkül. Alien-jei vele együtt mozdultak és két hullámot sikeresen vissza is vertek. Már majdnem a kordonnál voltak, amikor valami iszonyatosan mérgesen bömbölni kezdett és nekifeszült az egyik hangár ajtónak. A hangot szinte azonnal felismerte és mindenkit az őket fedező katonák felé terelt.
- Nyissa ki az ajtót, különben mind meghalunk! - utasította a rangidőset.
- Hölgyem, a parancs szerint tartanunk kell a pozíciónkat! - ellenkezett vele a katona.
Az idő sürgette őket és kezdett egyre idegesebb lenni. - Na idefigyeljen, hadnagy! Nyissa ki azt a rohadt ajtót, különben én magam zsigerelem ki!
- Parancsot kaptunk!
- Kaszás! - szólította férjét. - Ki a rangidős ebben szarban?
- Te! - válaszolta.
A lény egy kisebb lyukat ütött a hangár ajtaján és akkor kezdett eluralkodni rajta a védelmező ösztöne. - A nevem Connor, és parancsba adom, hogy nyissa ki azt a kurva ajtót és lépjünk le mind!
A férfi hebegve adta ki az utasítást és az ajtó lassan felemelkedett. Támadó állásba helyezkedett és felkészült a harcra, de a kisebb idegeneket elintézték az őrszemek. A hangárajtón csikorogva nagyobb lyuk lett, amin a lény beüvöltött. Hallotta, hogy Kaszás és Raizo szitkozódnak valamit, de nem értette. Néhány pillanat múlva a hatalmas lény betörte az ajtót és feléjük kezdett rohanni. Már majdnem elérte, amikor valaki behúzta a kisebb helyiségbe és az ajtó lezáródott mögöttük. A lény bosszúsan bömbölt, amiért meglógtak előle, de akárhogy verte az ajtót, nem tudott bejutni.
- Ez meg mi a szar volt? - kérdezte az egyik ismeretlen katona.
- Praetorian. - adta meg a választ.
- Kurva jó! - csattant fel Hicks, Kaszás és Raizo is.
- Vagyis? - érdeklődött a hadnagy.
- Belőle lesz a királynő, ha vele valami történne! - mondta Winter helyette és katonák, akikhez csapódtak szintén szitkozódni kezdtek.
- Hogy tudjuk megölni?
Kaszás nagyot sóhajtott. - Mi nem, de Connor igen! - tárat cserélt a fegyverében.
Próbált lenyugodni és hogy minél gyorsabban menjen, az egyik Alien-éhez bújt, aki simogatta a hátát. - A meg kell találnunk a mieinket, mielőtt ez ránk veti magát megint! - Magában furcsállta, hogy nem kérdeztek rá arra, hogy mit keresnek velük ezek a lények. Ebből tudta, hogy az övéi összefogtak a katonákkal és együtt küzdenek a többi ellen.
Miután lenyugodott, indultak tovább. A környék túlságosan csendes volt és ez nem tetszett neki. Valami azt súgta, hogy csapdába kerültek és nagyon megszívják, ha megpróbálnak menekülni. Mindenhonnan ellenséges Alien-ek harci fújásait lehetett hallani. Az övéi támadó állásba helyezkedtek és a Predatorok is figyelték a helyiséget. Valahonnan a Praetorian bömbölését hallották. Felkészültek a támadásra, de a sötétből hirtelen felbukkant a hatalmas lény és két katonát elhajított mellőle, mielőtt elkapta volna.